További nagy beszámolók Németországból:
2022. októberében volt szerencsém 6 napot tölteni Nürnbergben és közvetlen környékén. Bár az egyes helyszínekről elkészítettem a beszámolókat, szokás szerint ezekből össze hoztam egy nagy beszámolót, hátha valaki egyben szeretné megnézni azokat.
Egy dologról nem írtam sokat, ez a szállás. Ilyenkor igyekszem egy elfogadható szintű helyet keresni (persze nem luxus áron), ez általában egy a külváros és a belváros közötti átmeneti helyen szokott kialakulni. A külvárosból messze van bemenni, a belvárosban pedig szinte csak parkoló házban lehet parkolni, ez éjszakánként 10-20 Euró is lehet. Ezt másra is el tudom költeni. Így végül a Best Western Hotel Nürnberg City West-re esett. Többek között azért, mert Brno-ban már voltunk ilyen hotelben és nagyon meg voltunk vele elégedve. A szoba tiszta volt, naponta takarítottak és adtak új törülközőket és pipere cikkeket. A reggeli egyszerűen zseniális volt, erről készítettem néhány képet:
Aki itt nem tud megfelelő reggeli választani magának az meg is érdemli, hogy rosszul érezze magát (olvastam néhány kedvezőtlen bejegyzést a Google Earth-ön, nem igazán értem, hogy mi bajuk volt).
Vissza a főoldalra (katalógus)
Akkor most térjünk át Nürnbergre:
Ezt a napot (3. nap) Nürnbergnek szenteltük elsősorban a viszonylag rossz idő miatt (végig csepergett az eső, néha kissé rákezdett), főleg a miatt, hogy két zárt helyi (nem dolgozat) látogatást is terveztünk, az egyik a Dürer-ház, a másik a Császári Vár.
Nürnberghez sok kellemetlen történelmi dolog csatlakozik, elsősorban a náci párt miatt. A nemzetiszocialista időszakban Nürnberg a nemzetiszocialista propaganda egyik legfontosabb helyszínévé vált, mint „a náci pártgyűlések városa”. A nürnbergi törvényeket , más néven a nürnbergi faji törvényeket, a Reichstag egyhangúlag elfogadta 1935. szeptember 15-én az NSDAP 7. náci pártkongresszusán Nürnbergben. Többek között ezen okok miatt is a szövetségesek kiemelt "figyelmet" fordítottak a városra, a belváros szinte teljesen porig lett bombázva. E miatt felvetődött az is, hogy a lerombolt várost feladják és máshol építsék újjá. Szerencsére ez nem így történt, valamint a sötét múltján is túl tudott lépni a város, jelenleg Németország egyik legélhetőbb, legtoleránsabb városa. A II. VH után itt tartották (gondolom szintén jelképes okok miatt) a háborús bűnösök perét (Nürnbergi perek). Az újjáépítés nagyon is látszik, a turisztikai magazinokban jól fényképezik azt a néhány favázas házat, amelyek a belvárosban találhatóak, de zömmel szinte teljesen semleges épületek lettek felhúzva (legalább nem tűzdelték tele modern épületekkel, egyet azért találtunk: Neues Museum - Staatliches Museum für Kunst und Design Nürnberg).
Itt is jelentkezik a szokásos probléma, hol is parkoljunk? Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy már a városfalon belül, de a Főpályaudvarhoz is közel egy parkolóházban (Parkhaus Sterntor) raktuk le. Ahhoz képest, hogy parkolóház volt, elég kedvező volt az ár, valamint ez volt a legáttekinthetőbb a közelmúltban meglátogatott parkolóházak közül. A Pályaudvaron elintéztem a vasúti fotózásomat, majd gyalog elindultunk a Császári Vár felé. Mivel nem sok kiemelt látnivaló van, ezért nem is írok ezekről sokat. Rengeteg hatalmas templom található az úton, a Piactéren található a Schöner Brunnen (Szép szökőkút), ami azzal emelkedik ki a többi szökőkút némileg szokásos szürkeségéből, hogy nagyon is színes, tele figurákkal (az, hogy tényleg szép-e, döntse el mindenki maga). A piactéren éppen vásár volt, az látszott, hogy a németeknél még nagyon mennek a zománcozott edények. Valamint vettem kétféle szarvas kolbászt (a beszámoló írásakor még nem próbáltuk ki)(azóta igen, túl száraz volt és kemény). Átszeltük a folyót is (oda-vissza), majd elérkeztünk a Dürer-ház-hoz. A várat és a házat megtekintve visszamentünk a parkolóházhoz, egy másik úton. Nürnberg belvárosából nagyjából ennyit lehet kihozni (ezzel együtt senkit nem beszélnék le róla).
Még külön megemlíteném, hogy a belváros teljesen körül van véve a városfallal (gondolom ezt is újjá kellett építeni), mely két oldalról becsatlakozik a várba. Szép sétákat lehet tenni a városfal mentén.
A Dürer-ház:
Nürnberget szokták Dürer városának is hívni, ezért szinte kötelező meglátogatni ezt a helyet (ami nem is esett nagyon nehezünkre, engem az általános érdeklődés vezérelt, a húgomat pedig a szakma, restaurátor és főleg a régi szerszámok és módszerek érdeklik és ennek az érdeklődésnek itt maradéktalanul eleget lehetett tenni).
Könnyű megtalálni ha az ember a várat is meg akarja nézni, a várat övező várfalon található Tiergärtnertorturm-tól kb 50-100 m-re található, saroképület. 1400 körül épült, 1500 körül "restaurálták". 1509-től Albrecht Dürer lakó- és munkahelyeként szolgált egészen 1528-ban bekövetkezett haláláig. Halála után 24-szer került más tulajdonoshoz, de végig Dürer házként ismerték. Végül Dürer 1828-as halálának 300. évfordulója alkalmából Nürnberg városa 1826-ban megvásárolta a házat, és emlékszobát alakított ki benne. Később már múzeum is lett benne. Nürnberg a II. VH-ban súlyos károkat szenvedett, a belváros szinte teljesen elpusztult. Az elsők között ezt a házat újították fel és már 1949-ben megnyitott múzeumként.
Maga a ház kis alapterületű, ezért a szinteken is csak kisebb kiállításokat hoztak létre, alapvetően Dürer munkásságának bemutatására. Meg maradt egy szinte teljesen eredeti konyha és két Wandererzimmer, két nappali, amelyeket az 1870-es években a művészeti iskola professzora , Friedrich Wanderer épített újra historikus-neogótikus stílusban, a késő középkorra jellemző szalon formára (cserépkályhával) és kamrával. További termekbe a nyomtatás módszereit, szerszámait mutatják be, valamint több Dürer grafika. Miután ez a hely hosszú idő alatt működött múzeumként, a kiállítások Dürer utáni időszakokra is kiterjednek.
Nürnbergben kihagyhatatlan ez a hely!!
a Dürer ház
kilátás a házból
Nürnberg legnagyobb nevezetessége a Császári vár. Maga a vár a Pegnitz folyótól északra található homokkő gerincen található. Története kb 1000 évvel korábbra vezethető vissza. Viszontagságos múltjából most csak néhány dolgot említenék. A II. VH előtt az NSDAP felügyelete alá került a kastély. A párt részére reprezentatív területeket alakítottak ki (rendezvényekre) valamint magas rangú tisztek részére szintén reprezentatív szálláshelyeket (Nürnberg az egyik központja volt a náci pártnak, ennek még ma is vannak jelei, építészetileg). Maga a háború alatt a belváros és a vár szinte teljesen megsemmisült. Korábban már írtam, az elsők között a Dürer házat újították fel, a várra csak később került sor, 2013 után is még dolgoztak itt. Annyira elpusztult minden, hogy a várban nem berendezett szobákat alakítottak hanem egy szabályos múzeumot.
Mi a Dürer ház felől mentünk fel, ami azzal az előnnyel járt, hogy ez az út keresztül vitt a vár-kerteken is (ha a belváros központja felől jövünk, közvetlenül a várudvarba jutunk, kihagyva a vár-kerteket). Most hátulról kerüljük meg a várat a bástyarendszeren. Innen jó kilátás van a városra. Ha felérünk az első udvarhoz kért választásunk lehet, vagy tovább megyünk a belső részekhez, vagy bevesszük magunkat a vár kávézójába (erre még vissza térek). Mi az előbbivel kezdtük. A belső, zárt udvarra a pénztáron keresztül juthatunk be. Itt kell megjegyeznem, hogy az egész úton nagyon kedvező belépő díjakkal találkoztunk, ami Ausztriában 10-12 Euró, itt ugyanazért 7 Eurót kellett fizetni. Többek között ezért is szeretünk Németországba jönni kirándulni, mert szinte mindenben jobbak az árak, mint Ausztriában. De vissza a várhoz. Az udvarról nyílik egy nagy kapu, ahol egy nagy terembe juthatunk be. Ez olyan lovagterem féle, de teljesen üres. Itt kissé tanácstalanul álldogáltunk, hogy hogyan tovább, amikor zene csendült fel és az ablakok fölött elindult egy kivágott képekből álló menet, mint egy császári menet. Erről készítettem egy kis videót:
Ekkor a terem végében valaki kinyitott egy addig szinte láthatatlan ajtót és kiderült, ott kell tovább menni. Kiderült, hogy egy nagyon jól szervezett, nagyon jól kivitelezett kiállítás volt látható (a húgom, mondta, Ő pedig ért hozzá, mert restaurátor). Elsősorban fegyverek, páncélok és más haditechnikai tárgyak voltak kiállítva, páratlan minőségben. Közben meg lehetett nézni a kétszintes császári kápolnát is. Kifejezetten egy nagyon jól élvezhető kiállítás látható itt. Ha végeztünk vele, visszatérhetünk az udvarra, majd onnan a Vár-kávéházhoz. Itt megebédeltünk (általam ismeretlen ok miatt Saslik tálnak nevezett levest ettünk, kizárólag a nevével volt problémánk, mivel a saslikhoz semmi köze nem volt, viszont rendkívül finom levesnek bizonyult). Ekkor ott hagytam a húgomat, mivel én kombi jegyet vettem és így a toronyba is fel tudtam menni (Ő nem bírja az ilyen felmeneteleket). Itt egy számláló van, ami jelzi, hogy hány ember mehet éppen fel a toronyba, mivel a számuk korlátozott. Ha kijön valaki, a szám feljebb ugrik, ha valaki bemegy, akkor csökken. A belépéshez a jegy QR kódját kell beolvasni (lehet kombinált jegyeket is venni, úgy olcsóbb). Fontos figyelmeztetés: gyalog kell felmenni elég magasra, nem biztos, hogy mindenki bírja. Fentről viszont figyelemre méltó kilátást kapunk a városra. Visszatérve a kávézóba, vettünk néhány ajándékot az otthoniakra. Én két (helyben készített) lekvárt és valódi nürnbergi puszedlit (ha nem itt, akkor hol is vettem volna: Nürnbergben, a nürnbergi vár kávézójában). A lekvárok 4 Euróba kerültek, a puszedli viszont tényleg drága volt: 8,50 Euró és 5 db-ot tartalmazott. Viszont itthon a feleségem kijelentette, minden centjét megérte. olyan finom volt. Végül vissza sétáltunk a belvárosba.
Mivel szerintem ez a fő attrakció Nürnbergben, kihagyhatatlan!
a vár-kávézó, a puszedli lelőhelye
ott hátul van a jellegtelen ajtó, ott kezdődik a múzeum
Az Állatkert:
Eredetileg négy éjszakát maradtunk volna Nürnbergben, de mivel kezdetben elég rossz volt az idő és a vége felé nagyot javult, így még egy napot maradtunk. Többek közt megnéztük az Állatkertet, ami nagyon jó programnak bizonyult. Könnyű megtalálni és nagy parkoló áll rendelkezésre. A belépő elég drága, de nagy területen sok állatot kell fenntartani (17 Euró/fő/2022). Ellentétben a bécsi Állatkerttel, minden centjét megérte. Hatalmas, erdős területen terül el, az állatoknak hatalmas kifutó áll a rendelkezésükre, a kifutók zömmel nem érintkeznek egymással. Az állatok szemmel láthatóan jól érzik magukat és egészségesek. Közel a bejárathoz található a delfinárium és a manátusz ház. A delfinek egy hatalmas üvegfalon keresztül is megnézhetőek, bár amikor először mentünk le ide egy hatalmas buborék özön zárta le a belátást a medencébe (ez látható a videó első képén). Most láttam először élőben delfint (rögtön ötöt). A delfinek után vissza kanyarodtunk a manátusz ház felé, manátuszt is most láttam élőben először. Gyönyörű trópusi tájat alakítottak ki, madarakkal és majmokkal.. Innen visszatértünk a delfinárium alagsorába és most már nem volt buborék függöny és láthattuk a delfineket élőben a víz alatt úszni. Ez után bevettük magunkat a klasszikus állatkerti részbe. Itt a szokásos állatokat lehetett látni pazar kifutókon. Csak néhány dolgot emelnék ki: megnéztük a sivatagi házat, itt sok galacsintúró görgette a galacsinját (vigyázni kell, nehogy rálépjünk). Itt is szabadon be lehetett menni az állatok közé (galacsintúró, madár, egér félék, gyíkok). Nagyon szép kialakítású a nagyragadozók barlangja és a kifutóik. Ugyancsak rendkívül látványos a pingvinek és a fókák medencéje is. Ugyancsak sok állat esetében (főleg a vízi közegben élők esetében) meg lehetett figyelni az állatot a szabadban valamint a víz alatt is.
Ezen kívül tényleg van itt minden: kisvasút, utánfutós kisbusz, tiszta WC-k mindenfelé, étterem (itt ettünk is, ahhoz képest, hogy egy állatkertben volt, nem volt drágább, mint a többi étterem Nürnbergben (a szokásos megjegyzésem ilyen esetekre)).
Készítettem egy kis videót az állatkertről, de természetesen nem tudtam benne mindent megmutatni. Ha lehet, személyesen el kell ellátogatni ide (főleg gyerekekkel), de érdemes a sok képet megnézni a Fotóalbumban is.
főbejárat
ilyen egy WC itt (meg máshol is!)
A Zeppelinfeld:
Nürnberg egyik legsötétebb múltjára emlékeztető területen járunk most. A Zeppelinfeld egy része egy nagyobb területnek, melyet Reichsparteitagsgelände-nek (Birodalmi Pártgyűlések Területe) hívnak. 1933 és 1938 között az NSDAP itt tartotta éves tömegrendezvényeit. Az egész terület közel 17 km2-t tett ki, de az ide tervezett létesítmények egy jó része a háború miatt már nem készült el. A háború után Nürnberg városa nem igazán tudta, hogy mit kezdjen vele, lebontani azért nem akarták, mer úgy vélték, az a múlt palástolása lenne, ha meg felújítják, akkor a nácikkal való azonosulást tételezhettek volna fel. Plusz a terület mérete is túl nagy volt ahhoz, hogy polgári célokra használják. Végül részegységekként kerültek polgári felhasználásra (múzeum, szabadidő park, motoros tanpálya, építési terület, stb) .
Most térjünk át a tribünre. Csak a lelátók felől lehet megközelíteni, amúgy körbe kerítéssel le van zárva. Mindenfelé információs táblák a közönség tájékoztatására. Én zömmel a miatt látogatom többek között az ilyen helyeket, mert bár nagyon nem értek az ezekhez csatlakozó ideológiákkal, mégis a történelem egyik (bár nagyon sötét) jelentős helye volt. Így ha egy ilyen közelébe kerülök, ideológiai alapon nem kerülöm el. Nagyjából ennyit lehet itt csinálni: felmenni a tetejére, körül nézni, majd lejönni róla.
Utána viszont ki lehet menni a közvetlen közelében található Dutzendteich partjára, ahol szép nagy sétákat lehet tenni (irigylésre méltó ez a park, tó, szökőkút, erdő. stb tömeg a németeknél). A lelátóval szemben látható a tó túlsó partján a Kongresszusi központ, ez sem készült el teljes magasságában. Nyitva áll a közönség előtt, itt nyílt meg a Reichsparteitagsgelände múltjával foglalkozó ún. dokumentációs centrum.
Néhány érdekesség a tóval és környékével kapcsolatban. Környékét kiszemelték az 1936-os olimpiai játékok céljára, de végül Berlin nyerte el. 1909. augusztus 28-án a Dutzendteictól délre ért földet Zeppelin gróf léghajója, amely azóta a Zeppelinfeld (Zeppelin-mező) nevet viseli.
Zeltnerschloss:
Talán ez volt az egyetlen hely, amely nem érte meg az erőfeszítéseket az egész út alatt, de ez csak utólag derült ki. Már a megközelítése sem volt egyszerű tájékoztatás semmi, a GPS nem ismerte ezt a címet, mindenhol vasút, a korábbi aluljárók autók elől elzárva, stb. Sokadik próbálkozás után le tudtunk állni egy szabadtéri sportcentrum közepén. Némi séta után eljutottunk a kastélyhoz. Az interneten csak olyan leíráshoz jutottunk, hogy jelenleg kulturális célokra használják, így arra gondoltunk, valamit csak lehet itt látni. A kulturális centrum valóban itt volt "Zeltnerschloss Kulturladen" néven, de egy kis melléképületben. Maga a kastély lakás célokra volt kiadva, így gyakorlatilag csak meg lehetett nézni azt kívülről, oszt annyi.
De hogy is alakult ez így ki?
A szokásos össze-vissza múlt vége felé, 1845 után (amikor egy nagy árvíz után a kastély és a tó hatalmas károkat szenvedett) eladták a kastélyt a gyáros Zeltnernek (az Ő nevüket viseli a kastély jelenleg is). A kastély kapcsolata fokozatosan megszakadt a külvilággal, ahogy háromszög alakban körbeépítették vasúttal (vettem észre). Az I. VH után hatalmas lakáshiány volt Nürnbergben, így a kastélyt lakás célokra igénybe vették. Miután a Zeltner család nem tudta, hogy mikor kaphatják vissza a kastélyt, eladták a kastélyt a Reichsbahn-nak (ha már körbe zárták őket). 1943-ban szinte teljesen elpusztult egy bombatámadásban, csak 1955-re építették újjá. 1981-ben Nürnberg városa megszerezte a tulajdonjogot. A kastély továbbra is lakásként működik (nem magánkastély, de nem sok minden látható). Talán nem feltétlenül kell megnézni ezt a helyet.
Utószó: természetesen ennél több látnivaló van Nürnbergben és közvetlen környéké, de mivel itt most voltam először, a főbb látványosságokat igyekeztem megnézni. Ha lesz még lehetőségem erre felé jönni, akkor ki fogom egészíteni a látottakat. Ismerve a gazdasági helyzetet (2022), ebben kissé bizonytalan vagyok (meg 70 éves).
További nagy beszámolók Németországból:
Vissza a főoldalra (katalógus)
