Németország, SzG3: június 2022

2022. június 25., szombat

Németország, Marktschellenberg, Almbachklamm (2022), SzG3

A legutolsó megálló ez a szurdok volt, amely végre igazi szurdok volt, legalább is az én fogalmaim szerint. Már korábban nyaraltunk erre felé, de valahogy nem fért bele az időnkbe (meg láttunk másik három szurdokot). Itt jól ki van táblázva a lehajtás az útról. Van egy távolabbi (kisebb) és egy nagyobb, a bejáratnál lévő parkoló. A kettőt egy nagyon keskeny út köti össze, nem tudom hogy nyáron ezen hogyan lehet két irányban közlekedni. A bejáratnál van egy jó étterem, erre még visszatérünk. A szurdok megtekintéséhez belépő díjat kell fizetni, 2022-ben ez 6 EURÓ volt. A belépti díjakból fedezik a tavaszi karbantartásokat, késő ősztől kb. májusig a szurdok zárva van (kőomlás, lavina veszély).

Maga a szurdok egy klasszikus szurdok, meredek sziklafalak, patakok jobbról - balról, hidak, vízesések sorozata. Az úthálózat jól kiépített, sok helyen még kapaszkodó drótkötél is ki van feszítve (szerintem sokszor szükségtelenül, de lehet, hogy sok embernek biztonságérzetet ad).

Nem is írnék a szurdokról többet, elég a képeket megnézni, meg a videót, ha ez után sem kap kedvet valaki, magára vessen. Inkább néhány tanácsot adnék.

Sok esetben az adott szurdokot körforgalomban lehet megtekinteni, ez azt jelenti, hogy csak felfelé lehet haladni, majd a végén kivezetik az embert a szurdokból és valahol fent elsétálva lehet eljutni a kiinduló ponthoz. Ez itt nem derült ki egyértelműen, hogy így van. Ez az alábbiak miatt fontos: a Windy térkép programot használva (nagyon jó, szintvonalas) azt láthatjuk, hogy szép lassan 170 m-t emelkedünk az első kijáratig. Itt még nem kell megállni és elhagyni a szurdokot, mivel csak néhány száz méterre van a Sulzer vízesés, amely több lépcsőben 114 m-t vízesik (saját szóalkotás). Ha nincs túl sok időnk, akkor itt már vissza lehet fordulni, a szurdok legszebb részeit már láttuk. Ha innen vissza sétálunk a bejáratig, az alábbiakat lehet elkerülni. Visszafelé haladva balra van a kimenő út (Talgraben), amivel az a probléma - ami csak menet közben derül ki -, hogy szinte mint egy lépcsőház, gyakorlatilag csupa lécsővel megy fel egy templomhoz. Csakhogy közben 200 m-t emelkedik. Na itt fordult velem először elő, hogy többször meg kellett állnom, egy kicsit szuszogni (meg 8. napja túráztam, volt vagy 100 km a lábamban). Ez magasság megfelel kb. egy 80 emeletes háznak fellépcsőzve. Ha felértünk, akkor egy idilli helyre érkezünk, templommal, szép kilátással (Ettenberg). Innen viszont vissza kell jutni a parkolóig, ami jelen esetben kb. 330 m ejtést jelent (830 m-ről 500 m-re). Ez önmagában nem lenne veszélyes, de mivel szinte maga alá kell az útnak beérkeznie, ezért az elejét leszámítva nagyon meredeken megy le (nem is igen találkoztam emberrel ezen a két szakaszon). Itt jól jöhet a nordic walking bot, nekem is volt, de az autóban hagytam, nem számítottam arra, hogy szükségem lesz rá. Egy szurdokban meg csak akadály. A leírás szerin ha valaki így nézi meg a szurdokot, ez 2,5 órába fog kerülni. Ez már csak azért sem lehet igaz, mert a templomtól 1 órát ad a lemenetre (itt térjünk ki egy kicsit arra, hogy nem értem, miért időben adnak meg egy távolságot, mikor nem lehet tudni, hogy ezt milyen kondíciójú emberre méretezték. Jobb a km). Szerintem ez a kör még jó esetben is elvesz 3,5 órát. Engem az nyugtatott meg, hogy 70 évesen is simán (némi pihenéssel) körbe tudtam menni. Tehát e miatt javaslom, hogy ha valaki ezt nem akarja, menjen visszafelé a szurdokban, de ekkor sokan jöhetnek majd vele szembe. Visszatérve a szintkülönbségekre, az első képen látható táblán nagyon apró számokkal jelzik a szinteket, de ez valahogy elsikkad, sokan meg sem nézik a táblát, úgyis csak a patak mellett lehet haladni.

Ha leérkeztünk, akkor ott a vendéglő, ahol én is egy jót ebédeltem (lásd a fényképeket). Itt az a lényeg, hogy ha valaki kiválasztotta, hogy mit eszik, akkor be kell menni a pulthoz, megrendelni, kifizetni és adnak egy jelző készüléket amely jelez, ha az étel elkészült. Itt is remekül főznek.

Innen már egyenesen haza indultam.

Vissza a főoldalra (katalógus)

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

Sulzer vízesés

na ilyen lépcsősorokon kell felkapaszkodni

Wallfahrtskirche Mariä Heimsuchung in Ettenberg

a parkoló

egy jó kis ebéd a hazautazás előtt

Vissza a főoldalra (katalógus)

Németország, Schneizlreuth, Gletschergarten, Wasserfälle Weißbach (2022), SzG3

Ez volt az utolsó nap, haza felé csak az Almbachklammot akartam megnézni, de mivel itt vezetett az út, így ezt a két kisebb látványosságot is megtekintettem. Ráadásul pont szemben voltak egymással, így parkolással meg lehetett oldani.

Először a Gleccser kertet néztem meg. Ez így egy kicsit félrevezető, mert ez egy nagyobb, szabadon álló szikla kibúvás látható. Szemben állva a baloldalon fel lehet menni a sziklák fölé, de a másik oldalon nem lehet lemenni, nem körbejárható. Elolvasva a Wikipédiát, itt az kell látni, hogy a gleccserek milyen súrlódó munkát végeznek az alattuk található sziklákon. A sziklák tényleg simára voltak csiszolva és látszottak a csiszolási csíkok. Azért hívják gleccser kertnek, mivel a gleccser által kivájt résekben megtelepszenek a növények és pici kerteket alakítanak ki. Szép, de szerintem ezt inkább geológusok akceptálják.

A Weißbach vízeséshez a lejárat pont szemben volt a gleccser kerttel. A Weißbach patak nagyon hosszan megy az út alatt (mellett), nagyon szép és a legnagyobb vízesés pont itt található. Szokás szerint egy kis videót készítettem róla, a víz mozogva szép.

Senkit nem beszélek le a megtekintésükről.

Vissza a főoldalra (katalógus)

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

- Gletschergarten:

- Wasserfälle Weißbach:

Vissza a főoldalra (katalógus)

2022. június 24., péntek

Németország, Seeon - Seebruck, Kloster Seeon (2022), SzG3

Na ez volt az a hely (bár egy távlati listán szerepelt), ahová tényleg véletlenül kerültem. Ahogy elhagytam Münchent a 8-as autópályán, egy akkora dugóba futottam bele, amekkorát még itt sem láttam (Prien felé igyekeztem, hogy megnézzem a Herrenchiemsee-t). Kb 3 óra alatt jutottam el a következő kijárathoz, itt próbáltam lejutni az autópályáról. Miután ezt sokan ugyanígy látták, itt is nagyon lassan haladt a forgalom. Ekkor úgy döntöttem, hogy teljesen megkerülöm a tavat északról és utána keresztezve az autópályát (de nem rámenve) eljutok Inzellbe, az utolsó szálláshelyemre. Egy darabig ment is a dolog, de egyszer csak bele futottam abba, hogy a következő falun nem lehet áthaladni, mert le van zárva, terelés észak felé. Ebben csak az a probléma, hogy csak azt nem mondják meg, mekkora ez a terelés. Nagyjából 40 km volt. Na ezalatt a terelés miatt jutottam el a Seeon Kolostorhoz. Ismét lemaradtam a Herreninselről.

Maga a akolostor parádés elhelyezkedésű, egy tó közepén egy szigeten található. A tóparton libák legelnek (ezt a fajtát eddig Münchenben, a Westparkban láttam). Olvasva a Wikipédiát, csak a neve kolostor, mivel az eredeti kolostort feloszlatták. Innentől kezdve kézről kézre járt, még a brazil császárné birtokában is volt. Volt NSDAP kiképző központ, '45 után katonai kórház, a határőrség iskolája, a bajor rohamrendőrség laktanyája, majd 1979-től a helyi érsekség vette kezelésébe, hogy megakadályozzák azt, hogy a kolostort a Bhagwan szekta megvásárolja. 1986 - ban az épületegyüttest a Felső - Bajorországi Kerület vette meg 1993-ban, hosszas felújítás és korszerűsítés után kulturális és oktatási központként nyitották meg újra konferenciaszállodával. Ma koncerteket és kiállításokat, valamint szemináriumokat, konferenciákat és workshopokat tartanak itt. Meg úgy láttam, hogy szállodaként is működik.

Maga a templom nagyon szép, a zaklatott történelem ellenére templomként működik. A kolostort körbe lehet sétálni, az zárt udvarra is be lehet menni. Ugyancsak nagyon szép a sétaút a tó körül.

Tényleg egy szép és nyugalmas hely, nekem csak az volt a problémám, hogy a Herreninsel volt betervezve erre az időpontra.

Vissza a főoldalra (katalógus)

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!