Vissza a főoldalra (katalógus)
Elérkeztünk az utolsó helyszínhez ezen a túrán (2025. 08. 20 - 25). Ez a Chiemsee. Már többször elmentünk mellette, voltunk Prienben is, de valahogy a szigetekre soha nem volt időnk, menni kellett tovább. Most is csak azért jutottam el ide, mivel a 4. nap után már azt éreztem, hogy nem kellene a hegyek között kovályognom, lépcsőre fel, lépcsőről le, az utolsó előtti napon lazábban kellene eltölteni. Eredetileg egy eléggé húzós út lett volna: Ausztriából az Untersbergbahn-on fel a hegy tetejére, majd elgyalogolni a Thomas Eder Steig lejáratához, majd Németorszában lemenni ezen a Steig-en (igen sok lépcső), majd bemenni a Schellenberger Eishöhle-be. Majd vissza. Talán az első napokban még ment volna, de most már nem. Viszont az előző napon eszembe jutott, hogy olyan nagyon nem vagyok messze a Chiemsee-től (kb. 100 km) és végre meg tudnám nézni II. (Őrült) Lajos bajor király harmadik palotáját is és ezzel a kör bezárulhatna. Így gyorsan átterveztem ezt a napot és elmentem Prienbe. Megvéve a hajójegyet, elindultam sziget látogatásra. Otthon tudtam meg, hogy ez a két sziget (Herreninsel és a Fraueninsel (ezek lakottak) ) + a lakatlan Krautinsel nem tartozik Prienhez, önálló község.
A hajó kb.. 20 perc alatt ér a Herreninsel-hez. Ott a kiszállás után meg kell venni a jegyet a kastély megtekintéséhez, magánál a kastélynál nem lehet. A kikötőtől kb 20 perc séta az Új kastélyig (mert van régi is a szigeten). A kastélyban van egy önkiszolgáló étterem.
II. Lajos 1878 után kezdett az új kastély, a Herrenchiemsee felépítésébe, amelyet pénz hiányában sohasem fejeztek be. A Chiemsee egyik szigetén (Herrenchiemsee) kezdték el építését, mintául a francia versailles-i kastély szolgált, de bizonyos tekintetben túl akart szárnyalni azon. Tükörterme nagyobb volt, mint francia változatának, és a (rég halott) XIV. Lajos használatára készített hálószobát maga Lajos jobbnak vélte az eredetitől. Georg Dollmann és Julius Hofmann készítette a terveket. Hét év múlva azonban elfogyott a pénz és a kastély befejezetlenül maradt. Francia mintára kialakított park is tartozik hozzá, sok szökőkúttal. Szerencsére ez a sziget csak egy kis részére vonatkozik, a többi megmaradt többé-kevésbé természetes formában.
Ezen kastélyok mellett még rengeteg tervet készített, melyek megvalósítására már nem maradt ideje. Állítólag csak 10 napot töltött itt összesen.
Szerencsére a kastélyon belül sikerült jó pár képet készíteni, ebből látszik hogy milyen pompával rendeztette be azt.
Ez után ellátogattam a régi kastélyba (visszafelé a kikötőhőz), itt kisebb kiállítások vannak, valamint az udvar rózsakert szerű. A kastély mellett egy szép templom is található. Miután alapvetően úgy döntöttem, hogy az egész nap úgy telik el, hogy ahogy puffan úgy sikerül, nem néztem meg a hajók menetrendjét, hanem beültem egy jót ebédelni. Itt megint egy kicsit kidühöngtem magam, miszerint itt (és Ausztriában is) attól nem drágább az étel mert azt a sziget éttermeiben szolgálják fel II. Lajos szigetén, ami csak hajóval érhető el (nem lehet átmenekülni egy másik étterembe, ha drágállom az árakat), pld a Fritatensuppe (itt Pfannkuchensuppe) ugyanúgy 4,90 Euró mint máshol. És a többi étel és ital is ugyanolyan árú volt. Amúgy a hajók eléggé sűrűn járnak, nem kell sokat várni rájuk.
Ez után áthajóztam a Fraueninselre. Erről nekem elsőre az jutott eszembe, hogy talán ilyen lehet a földi paradicsom (pedig nem szokásom az ilyen elragadtatás). A szigeten nincs autóközlekedés, csend és nyugalom mindenfelé (pedig elég sok látogató volt). Tökéletes tisztaság, szebbnél szebb magánházak, a sziget tökéletesen körbejárható. A tulajdonosok részére úgy oldották meg a parti részükhöz a hozzáférést, hogy a parttól kb. 10-15 m-re ment a sétaút, majd a tó felőli oldalon kis kerítéssel lezárva voltak találhatóak a parti részek (olyan volt, mintha a telkeken kersztül vezették volna a sétautakat - talán tényleg így is volt). Itt voltak kishajó kikötők, piknik helyek, hajótárolók, stb. a tulajdonosoknak. Ennek ellenére a vízpart igen sok helyen közvetlenül is hozzáférhető volt. A szigeten található még egy kolostor is, ez nem hozzáférhető. A szigeten több vendéglő is van.
Miután körbejártam a szigetet, beálltam a kikötőben a Prien felé menő hajók sorába. Néhány perc múlva már meg is jött a hajó és kényelmesen vissza hajókáztam Prienbe.
Most jön a legfontosabb figyelmeztetés: amikor megvesszük a jegyet, annak tetején a pénztáros visszahajt egy pici kis cetlit. Na erre kell nagyon vigyázni! Ugyanis kitalálták azt, hogy a nagy tömeget ne kelljen jegyellenőrzéssel feltartani a hajóra való felszálláskor, minden helyen egyszerűen fel kell sétálni a hajóra. Ez keltheti azt az érzést, hogy nincs jegyellenőrzés. Ám amikor a hajó visszatér a kiindulási kikötőbe, ahonnan elindultunk, ezt a pici kis cetlit kell leadni. Ezzel nem is volt semmi probléma, de nem tudom, hogy mi történt volna ha valaki mondjuk eldobta a jegyét, vagy nem is vett volna. Tehát nagyon vigyázni a kis cetlire!
1. Herreninsel:
2. Fraueninsel:
Vissza a főoldalra (katalógus)
