Németország, Meißen, Albrechtsburg Meissen, SzG3

 

Vissza a főoldalra (katalógus)

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

A meißeni várhegyen két látnivaló van: Dom zu Meißen és a Albrechtsburg Meißen. Kifigyeltem, hogy a várhegy északi oldalán van egy olyan parkoló, ahonnan egy kis sikló visz fel a várhegyre. Valami ok miatt most ez ingyenes volt (a parkoló nem). Így rögtön a várkomplexum közepére kerültünk. Először a Dómot látogattuk meg (itt érdemes kombi jegyet venni a várral együtt, így olcsóbb). 

Az első említés 968-ból van, ekkor egy várkápolnát emeltek itt (valószínűleg fából). A mostani katedrális építése igen érdekes volt (1250 körül kezdődött és 150 évig tartottí), mivel az akkor már létező előző templomot nem bontották el az építkezés helyéről, hanam tulajdonképpen rá építették a mostani templomot, elsősorban hogy az istentiszteleteket megtarthassák és csak az új templom elkészülte után bontották csak el. Kezdetben katolikus volt, de a reformáció óta protestáns templomként működik. 

A templomba a kerengőnél lépünk be, kellemes kis kertet alakítottak ki benne. Szerencsére itt is az a koncepció, hogy mindenki a saját ütemében nézi meg a templomot, nincs vezetés (azért vannak bővített vezetési időpontok, ezek a honlapon elérhetőek). Maga a templom nagyon szép és legalább 1 óra kell az alapos bejárásához.

Ez után átsétálhatunk a kastélyhoz. A mostani változatot 1471-ben kezdték el építeni, és egészen a 30 éves háborúig folyamatos átépítéseken esett átt (az éppen aktuális várúr igényei szerint). A háboróban szinte teljesen tönkrement. Ez után nagyon sokáig üresen állt, majd 1710-ben létrehozták benne a meißeni porcelán manufaktúrát. 

A 19. század közepén a manufaktúrát átköltöztették az újonnan épült gyárépületbe, és a kastély ismét üresen állt. 1864 és 1870 között a régi gyárépületeket elbontották, és a kastélyt építészetileg újjáépítették. A hiányzó bútorokat a késő gótikus falakon díszes festményekkel pótolták. A 19. század végén az albrechtsburgi kastélyt is elérhetővé tették a nyilvánosság számára, azóta is látogatható. A legszebb része az első emelet, ezért sokan azt javasolják, hogy mindenki kezdje a 3. emelettel és onnan lefelé haladva egyre szebb és érdekesbb lesz a látnivaló. Van belső lift is, de a csodás (francia mintára készült) csigalépcsőt senki ne hagyja ki. 

Egy pici kiegészítés: a vár alatti egyik kis cukrászda szerűségben végre tudtam német sült kolbászt enni, korábban úgy képzeltem, hogy mint a bajoroknál, minden utcasarkon van egy kolbászsütő és ott fogunk ebédelni. Hát nem. A fotóalbumon látszik a cukrászda belső képe meg a kolbász, tökéletesen tiszta volt (mármint a cukrászda), de vendég rajtunk kívül senki, pedig a nyár közepén voltunk ott. Ezt a részt nem értettem teljesen.

Vissza a főoldalra (katalógus)