Nürnberg legnagyobb nevezetessége a Császári vár. Maga a vár a Pegnitz folyótól északra található homokkő gerincen található. Története kb 1000 évvel korábbra vezethető vissza. Viszontagságos múltjából most csak néhány dolgot említenék. A II. VH előtt az NSDAP felügyelete alá került a kastély. A párt részére reprezentatív területeket alakítottak ki (rendezvényekre) valamint magas rangú tisztek részére szintén reprezentatív szálláshelyeket (Nürnberg az egyik központja volt a náci pártnak, ennek még ma is vannak jelei, építészetileg). Maga a háború alatt a belváros és a vár szinte teljesen megsemmisült. Korábban már írtam, az elsők között a Dürer házat újították fel, a várra csak később került sor, 2013 után is még dolgoztak itt. Annyira elpusztult minden, hogy a várban nem berendezett szobákat alakítottak hanem egy szabályos múzeumot.
Mi a Dürer ház felől mentünk fel, ami azzal az előnnyel járt, hogy ez az út keresztül vitt a vár-kerteken is (ha a belváros központja felől jövünk, közvetlenül a várudvarba jutunk, kihagyva a vár-kerteket). Most hátulról kerüljük meg a várat a bástyarendszeren. Innen jó kilátás van a városra. Ha felérünk az első udvarhoz kért választásunk lehet, vagy tovább megyünk a belső részekhez, vagy bevesszük magunkat a vár kávézójába (erre még vissza térek). Mi az előbbivel kezdtük. A belső, zárt udvarra a pénztáron keresztül juthatunk be. Itt kell megjegyeznem, hogy az egész úton nagyon kedvező belépő díjakkal találkoztunk, ami Ausztriában 10-12 Euró, itt ugyanazért 7 Eurót kellett fizetni. Többek között ezért is szeretünk Németországba jönni kirándulni, mert szinte mindenben jobbak az árak, mint Ausztriában. De vissza a várhoz. Az udvarról nyílik egy nagy kapu, ahol egy nagy terembe juthatunk be. Ez olyan lovagterem féle, de teljesen üres. Itt kissé tanácstalanul álldogáltunk, hogy hogyan tovább, amikor zene csendült fel és az ablakok fölött elindult egy kivágott képekből álló menet, mint egy császári menet. Erről készítettem egy kis videót:
Ekkor a terem végében valaki kinyitott egy addig szinte láthatatlan ajtót és kiderült, ott kell tovább menni. Az is kiderült, hogy egy nagyon jól szervezett, nagyon jól kivitelezett kiállítás volt látható (a húgom, mondta, Ő pedig ért hozzá, mert restaurátor). Elsősorban fegyverek, páncélok és más haditechnikai tárgyak voltak kiállítva, páratlan minőségben. Közben meg lehetett nézni a kétszintes császári kápolnát is. Kifejezetten egy nagyon jól élvezhető kiállítás látható itt. Ha végeztünk vele, visszatérhetünk az udvarra, majd onnan a Vár-kávéházhoz. Itt megebédeltünk (általam ismeretlen ok miatt Saslik tálnak nevezett levest ettünk, kizárólag a nevével volt problémánk, mivel a saslikhoz semmi köze nem volt, viszont rendkívül finom levesnek bizonyult). Ekkor ott hagytam a húgomat, mivel én kombi jegyet vettem és így a toronyba is fel tudtam menni (Ő nem bírja az ilyen felmeneteleket). Itt egy számláló van, ami jelzi, hogy hány ember mehet éppen fel a toronyba, mivel a számuk korlátozott. Ha kijön valaki, a szám feljebb ugrik, ha valaki bemegy, akkor csökken. A belépéshez a jegy QR kódját kell beolvasni (lehet kombinált jegyeket is venni, úgy olcsóbb). Fontos figyelmeztetés: gyalog kell felmenni elég magasra, nem biztos, hogy mindenki bírja. Fentről viszont figyelemre méltó kilátást kapunk a városra. Visszatérve a kávézóba, vettünk néhány ajándékot az otthoniakra. Én két (helyben készített) lekvárt és valódi nürnbergi puszedlit (ha nem itt, akkor hol is vettem volna: Nürnbergben, a nürnbergi vár kávézójában). A lekvárok 4 Euróba kerültek, a puszedli viszont tényleg drága volt: 8,50 Euró és 5 db-ot tartalmazott. Viszont itthon a feleségem kijelentette, minden centjét megérte. olyan finom volt. Végül vissza sétáltunk a belvárosba.
Mivel szerintem ez a fő attrakció Nürnbergben, kihagyhatatlan!
Érdemes a fotóalbumot is megnézni, itt csak a képek töredéke található!
Vissza a főoldalra (katalógus)
a vár-kávézó, a puszedli lelőhelye
ott hátul van a jellegtelen ajtó, ott kezdődik a múzeum
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése