Vissza a főoldalra (katalógus)
Ez a kastély és kastélypark még német szinten is az egyik legnagyobb. Átnézve a történelmét, tulajdonképpen szinte csoda, hogy egyáltalán megmaradt. Különösen kiemelkedőek ezek a korszakok:
Weesensteint a hétéves háború kezdetén (1756) szász és porosz csapatok, valamint a napóleoni háborúk alatt, különösen 1813-ban, franciák, osztrákok és oroszok is súlyosan megrongálták.Az első világháború után a kastély magánkézbe került, majd 1933-ban végleg a Szász Honvédelmi Egyesület tulajdonába került . Ez az egyesület hozta létre az első múzeumot a kastélyban. A második világháború alatt a Weesenstein fő raktárként szolgált a drezdai múzeumok (például a Kupferstichkabinett [Nyomtatvány- és Rajzmúzeum] , a Gemäldegalerie [Képgaléria ] és a Porzellansammlung [Porcelángyűjtemény]) mintegy 450 000 műkincsének. A megfelelő biztonsági intézkedéseknek és a drezdai művészeti gyűjtemények munkatársainak gondoskodásának köszönhetően a kastély viszonylag sértetlenül vészelte át a háborút. A kastély a linzi Führermuseum "führerkülönmegbízottjának" rezidenciájaként is szolgált .
A múzeum 1952-ben nyitotta meg újra kapuit. Azonban, különösen az 1970-es évek közepétől kezdve, egyre inkább hiánycikknek bizonyultak a szükséges felújításokhoz szükséges források . Csak a német újraegyesítés után nyújtott ismét forrásokat Szászország Szabadállam a kiterjedt felújítási és restaurálási munkálatokhoz. Ezek a munkálatok nagyrészt 2015 tavaszára fejeződtek be. Szászország Szabadállam összesen körülbelül 27 millió eurót fektetett be a Weesenstein-kastély felújításába és szerkezeti megőrzésébe 1991 és 2015 között.
(Wikipedia)
A 2002 augusztusi pusztító árvíz különösen hevesen tombolt Weesenstein községben, teljesen elpusztítva többek között a várkertet is. A várhoz legközelebb eső szakasz 2003-tól volt ismét látogatható, míg a fennmaradó szakasz 2007 tavaszán készült el.
A kastély felépítése is igen szokatlan, ugyanis felülről lefelé építették, úgy, hogy a régebbi részeket nem rombolták le (ha még éppen megvoltak). Az eredeti vár egy sziklakibúvás tetejére épült és ahogy haladtak a bővítések úgy nőtt a vár, majd kastély lefelé. Ennek eredményeként például a régi pincék az ötödik emeleten, az istállók pedig a negyediken találhatók.
A kastélyba vezető híd is kb a 4. emeletre csatlakozik be. Itt is az volt a szerencsés, hogy nem kellett egy konkrét vártúrát, hanem saját ütemben lehetett a kastély belsejét megnézni. Ez már egy elég színvonalas múzeum volt, érdemes volt megnézni. Több teraszról is le lehetett nézni a hatalmas parkra, amit később természetesen megnéztünk. A park végében ottjártunkkor egy kórus adott elő szép kórusműveket. A vár étteremben jól megebédeltünk, majd indultunk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése