A szurdokból visszafelé - kissé nosztalgiázva - megálltunk itt is. A villamos idáig hozza el az embereket és itt lehet bejutni a Szász-Svájcba a legkönnyebben. A nosztalgia oka,hogy a feleségemmel már voltam itt és egy közepesen nehéz túrával be lehet egy kicsit pillantani a táj mibenlétébe. Mert amúgy Szász - Svájc (meg Cseh - Svájc) hatalmas területű és a nehézséget nem a szintkülönbségek okozzák, hanem az, hogy a túrázó a sziklák között a völgyben megy és semmilyen tájékozódási ponthoz nem tudja viszonyítani azt, hogy hol van és igen könnyen el lehet tévedni. Belül már semmi nincs magán a tájin kívül (étterem, turistaház, stb), nem igazán lehet segítséghez jutni, ha bajba kerül az ember. Még én is, akinek igen jó a tájékozódó képességem is csak ilyen kisebb jelentőségű helyekre mertem bemenni (meg az idő - több nap is kellhet egy komolyabb túrához). Na de vissza ehhez a helyhez. A villamos végállomásával szemben van egy vendéglátó komplexum (fogadó), a mellett egy kicsit hátrébb menve van egy kis vízesés (Lichtenhainer Wasserfall), ami most alig működött, olyan kevés víz volt benne. Visszatérve a parkolóhoz majd átkelve a patakon egy kőhídon,el is indulhatunk a Kuhstall felé. Maga az út amúgy önmagában nem túl látványos, folyamatosan emelkedik (pihenő nélkül), a vége felé már megjelennek a jellegzetes sziklák is. Amúgy ezen az úton viszik fel az ellátmányt az étteremhez is, mivel egy német túra közben nem maradhat sör és étel nélkül. Felérve meglátjuk - a magyarul Tehénistállónak hívott - hatalmas sziklát, aminek a közepén egy igen nagy lyuk tátong (valószínűleg e miatt kapta a nevét). Egy igen keskeny résbe elhelyezett lépcsősoron fel lehet jutni a szikla tetejére, kitűnő kilátással. Innen látni csak igazán a terület elrendezését. Szikla kitüremkedések egy amúgy viszonylag lapos tájon. A legtöbb sziklacsoport tetejére fel lehet menni (lépcsők, létrák, stb), de ezek már más kategóriák, mint ez a hely. A szikla tetejéről némi küszködéssel vissza lehet jutni a vendéglőhöz. Innen vagy visszatérünk az eredeti úton a parkolóhoz, vagy van egy meredek lépcsős szakasz, ahol le lehet jutni egy Mahlerweg nevű másik turista útra (másik nevén Hintererkuhstallweg), amelyik megkerüli a sziklatömböt a másik oldalról, majd becsatlakozik az eredeti utunkba. Ezt a túrát átlagos kondícióval simán meg lehet csinálni (én most 74 évesen), kb. 3 óra kell rá a sörözéssel és az ebédeléssel együtt. Erről az útról senkit nem beszélnék le, semmilyen szinten nem veszélyes, csak a feljutás lehet egy kicsit fárasztó.
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése