Németország, Müglitztal-Weesenstein, Schloss Weesenstein, SzG3

 

Vissza a főoldalra (katalógus)

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

Ez a kastély és kastélypark még német szinten is az egyik legnagyobb. Átnézve a történelmét, tulajdonképpen szinte csoda, hogy egyáltalán megmaradt. Különösen kiemelkedőek ezek a korszakok: 

Weesensteint a hétéves háború kezdetén (1756) szász és porosz csapatok, valamint a napóleoni háborúk alatt, különösen 1813-ban, franciák, osztrákok és oroszok is súlyosan megrongálták.

Az első világháború után a kastély magánkézbe került, majd 1933-ban végleg a Szász Honvédelmi Egyesület tulajdonába került . Ez az egyesület hozta létre az első múzeumot a kastélyban. A második világháború alatt a Weesenstein fő raktárként szolgált a drezdai múzeumok (például a Kupferstichkabinett (Nyomtatvány- és Rajzmúzeum), a Gemäldegalerie (Képgaléria) és a Porzellansammlung (Porcelángyűjtemény) mintegy 450 000 műkincsének. A megfelelő biztonsági intézkedéseknek és a drezdai művészeti gyűjtemények munkatársainak gondoskodásának köszönhetően a kastély viszonylag sértetlenül vészelte át a háborút. A kastély a linzi Führermuseum "führerkülönmegbízottjának" rezidenciájaként is szolgált.

A múzeum 1952-ben nyitotta meg újra kapuit. Azonban, különösen az 1970-es évek közepétől kezdve, egyre inkább hiánycikknek bizonyultak a szükséges felújításokhoz szükséges források . Csak a német újraegyesítés után nyújtott ismét forrásokat Szászország Szabadállam a kiterjedt felújítási és restaurálási munkálatokhoz. Ezek a munkálatok nagyrészt 2015 tavaszára fejeződtek be. Szászország Szabadállam összesen körülbelül 27 millió eurót fektetett be a Weesenstein-kastély felújításába és szerkezeti megőrzésébe 1991 és 2015 között.

(Wikipedia)

A 2002 augusztusi pusztító árvíz különösen hevesen tombolt Weesenstein községben, teljesen elpusztítva többek között a várkertet is. A várhoz legközelebb eső szakasz 2003-tól volt ismét látogatható, míg a fennmaradó szakasz 2007 tavaszán készült el.

A kastély felépítése is igen szokatlan, ugyanis felülről lefelé építették, úgy, hogy a régebbi részeket nem rombolták le (ha még éppen megvoltak). Az eredeti vár egy sziklakibúvás tetejére épült és ahogy haladtak a bővítések úgy nőtt a vár, majd kastély lefelé. Ennek eredményeként például a régi pincék az ötödik emeleten, az istállók pedig a negyediken találhatók.

A kastélyba vezető híd is kb a 4. emeletre csatlakozik be. Itt is az volt a szerencsés, hogy nem kellett egy konkrét vártúrát, hanem saját ütemben lehetett a kastély belsejét megnézni. Ez már egy elég színvonalas múzeum volt, érdemes volt megnézni. Több teraszról is le lehetett nézni a hatalmas parkra, amit később természetesen megnéztünk. A park végében ottjártunkkor egy kórus adott elő szép kórusműveket. A vár étteremben jól megebédeltünk, majd indultunk tovább.

Vissza a főoldalra (katalógus)

Németország, Liebstadt, Schloß Kuckuckstein, SzG3

 

Vissza a főoldalra (katalógus)

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

A második nap első vára ez volt. A legjobb az volt benne, hogy nem kellett egy vártúrán részt venni, hanem egyéni ütemben lehetett a várat megtekinteni. A parkolóból egy jó kis kaptatón kellett a várhoz felmenni, ami jelenleg is felújítás alatt áll. Gondolom e miatt is ingyen lehetett megtekinteni, de adományokkal hozzá lehetett járulni a felújításhoz. Jó kis zeg-zugos vár, legalább 1 óra kell ahhoz, hogy alaposan bejárja az ember. Maga a kiállítás nem túl látványos, a vár azonban igen. Többet erről nem tudok írni, aki erre jár nézze meg, rosszul nem jár.

Vissza a főoldalra (katalógus)

Németország, Altenberg, Georgenfelder Hochmoor, SzG3

 

Vissza a főoldalra (katalógus)

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

Azt könnyen el tudom képzelni, hogy egy hegyi mocsár nem különösebben izgat fel sok embert, pedig egy átlag erdőhöz képest igencsak szép és érdekes látványt nyújt. Már láttam több hegyi mocsarat (Zlaté Hory, Rejvíz, Hochreit, Hochmoor "Leckermoor") és igen kellemes élmény volt azokat megtekinteni. Ide a túra 2. napján jutottunk, miután az előző napi szállásunkról (Teplice, Csehország) átkeltünk Németországba. Szó szerint a határon van, Altenberg egy határközség. Ide még visszatérünk, mert van itt más, érdekes látnivaló. Az autót le kell tenni egy parkolóban a Hochmoorweg végén (parkolási díj), majd kb 300 m séta után elérjük a bejáratot. Az út egyirányú, végig kiépített sétányon kell haladni. Nagyon szép és látványos az egész, az út közepén a nyílt vizeket is megtaláljuk, van kilátó is. Az út végén becsatlakozunk a parkolóhoz visszavivő kerékpárútra. Nem állítom, hogy ez a hely mindenkit érdekelne, de akinek van egy kis affinitása az erdei különlegességekhez az nézze meg, nem fog csalódni! Mi természetesen megnéztük és nagyon jó volt!

Vissza a főoldalra (katalógus)

Németország, Chiemsee (Herreninsel, Fraueninsel) (2025), SzG3

Vissza a főoldalra (katalógus)

A beszámoló fotóalbuma ITT látható!

Elérkeztünk az utolsó helyszínhez ezen a túrán (2025. 08. 20 - 25). Ez a Chiemsee. Már többször elmentünk mellette, voltunk Prienben is, de valahogy a szigetekre soha nem volt időnk, menni kellett tovább. Most is csak azért jutottam el ide, mivel a 4. nap után már azt éreztem, hogy nem kellene a hegyek között kovályognom, lépcsőre fel, lépcsőről le, az utolsó előtti napon lazábban kellene eltölteni. Eredetileg egy eléggé húzós út lett volna: Ausztriából az Untersbergbahn-on fel a hegy tetejére, majd elgyalogolni a Thomas Eder Steig lejáratához, majd Németorszában lemenni ezen a Steig-en (igen sok lépcső), majd bemenni a Schellenberger Eishöhle-be. Majd vissza. Talán az első napokban még ment volna, de most már nem. Viszont az előző napon eszembe jutott, hogy olyan nagyon nem vagyok messze a Chiemsee-től (kb. 100 km) és végre meg tudnám nézni II. (Őrült) Lajos bajor király harmadik palotáját is és ezzel a kör bezárulhatna. Így gyorsan átterveztem ezt a napot és elmentem Prienbe. Megvéve a hajójegyet, elindultam sziget látogatásra. Otthon tudtam meg, hogy ez a két sziget (Herreninsel és a Fraueninsel (ezek lakottak) ) + a lakatlan Krautinsel nem tartozik Prienhez, önálló község. 

A hajó kb. 20 perc alatt ér a Herreninsel-hez. Ott a kiszállás után meg kell venni a jegyet a kastély megtekintéséhez, magánál a kastélynál nem lehet. A kikötőtől kb 20 perc séta az Új kastélyig (mert van régi is a szigeten). A kastélyban van egy kis önkiszolgáló étterem.

II. Lajos 1878 után kezdett az új kastély, a Herrenchiemsee felépítésébe, amelyet pénz hiányában sohasem fejeztek be. A Chiemsee egyik szigetén (Herrenchiemsee) kezdték el építését, mintául a francia versailles-i kastély szolgált, de bizonyos tekintetben túl akart szárnyalni azon. Tükörterme nagyobb volt, mint francia változatának, és a (az akkor már halott) XIV. Lajos használatára készített hálószobát maga Lajos jobbnak vélte az eredetitől. Georg Dollmann és Julius Hofmann készítette a terveket. Hét év múlva azonban elfogyott a pénz és a kastély befejezetlenül maradt. Francia mintára kialakított park is tartozik hozzá, sok szökőkúttal. Szerencsére ez a sziget csak egy kis részére vonatkozik, a többi megmaradt többé-kevésbé természetes formában.

Ezen kastélyok mellett még rengeteg tervet készített, melyek megvalósítására már nem maradt ideje. Állítólag csak 10 napot töltött itt összesen.

Szerencsére a kastélyon belül sikerült jó pár képet készíteni, ebből látszik hogy milyen pompával rendeztette be azt.

Ez után ellátogattam a régi kastélyba (visszafelé a kikötőhőz), itt kisebb kiállítások vannak, valamint az udvar rózsakert szerű. A kastély mellett egy szép templom is található. Miután alapvetően úgy döntöttem, hogy az egész nap úgy telik el, hogy ahogy puffan úgy sikerül, nem néztem meg a hajók menetrendjét, hanem beültem egy jót ebédelni. Itt megint egy kicsit kidühöngtem magam, miszerint itt (és Ausztriában is) attól nem drágább az étel mert azt a sziget éttermeiben szolgálják fel II. Lajos szigetén, ami csak hajóval érhető el (nem lehet átmenekülni egy másik étterembe, ha drágállom az árakat), pld a Fritatensuppe (itt Pfannkuchensuppe) ugyanúgy 4,90 Euró mint máshol. És a többi étel és ital is ugyanolyan árú volt. Amúgy a hajók eléggé sűrűn járnak, nem kell sokat várni rájuk.

Ez után áthajóztam a Fraueninselre. Erről nekem elsőre az jutott eszembe, hogy talán ilyen lehet a földi paradicsom (pedig nem szokásom az ilyen elragadtatás). A szigeten nincs autóközlekedés, csend és nyugalom mindenfelé (pedig elég sok látogató volt). Tökéletes tisztaság, szebbnél szebb magánházak, a sziget tökéletesen körbejárható. A tulajdonosok részére úgy oldották meg a parti részükhöz a hozzáférést, hogy a parttól kb. 10-15 m-re ment a sétaút, majd a tó felőli oldalon kis kerítéssel lezárva voltak találhatóak a parti részek (olyan volt, mintha a telkeken keresztül vezették volna a sétautakat - talán tényleg így is volt). Itt voltak kishajó kikötők, piknik helyek, hajótárolók, stb. a tulajdonosoknak. Ennek ellenére a vízpart igen sok helyen közvetlenül is hozzáférhető volt. A szigeten található még egy kolostor is, ez nem hozzáférhető. A szigeten több vendéglő is van. 

Miután körbejártam a szigetet, beálltam a kikötőben a Prien felé menő hajók sorába. Néhány perc múlva már meg is jött a hajó és kényelmesen vissza hajókáztam Prienbe.

Most jön a legfontosabb figyelmeztetés: amikor megvesszük a jegyet, annak tetején a pénztáros visszahajt egy pici kis cetlit. Na erre kell nagyon vigyázni! Ugyanis kitalálták azt, hogy a nagy tömeget ne kelljen jegyellenőrzéssel feltartani a hajóra való felszálláskor, minden helyen egyszerűen fel kell sétálni a hajóra. Ez keltheti azt az érzést, hogy nincs jegyellenőrzés. Ám amikor a hajó visszatér a kiindulási kikötőbe, ahonnan elindultunk, ezt a pici kis cetlit kell leadni. Ezzel nem is volt semmi probléma, de nem tudom, hogy mi történt volna ha valaki mondjuk eldobta a jegyét, vagy nem is vett volna. Tehát nagyon vigyázni a kis cetlire!

Akit érdekel, hogy Németországban hogyan kezelik a folyókat, patakokat, tavakat, parkokat, valamint mennyi szökőkutat, csobogót építenek, az többet megtudhat ITT!

1. Herreninsel:

2. Fraueninsel:

Vissza a főoldalra (katalógus)