Talán ez volt az egyetlen hely, amely nem érte meg az erőfeszítéseket az egész út alatt, de ez csak utólag derült ki. Már a megközelítése sem volt egyszerű tájékoztatás semmi, a GPS nem ismerte ezt a címet, mindenhol vasút, a korábbi aluljárók autók elől elzárva, stb. Sokadik próbálkozás után le tudtunk állni egy szabadtéri sportcentrum közepén. Némi séta után eljutottunk a kastélyhoz. Az interneten csak olyan leíráshoz jutottunk, hogy jelenleg kulturális célokra használják, így arra gondoltunk, valamit csak lehet itt látni. A kulturális centrum valóban itt volt "Zeltnerschloss Kulturladen" néven, de egy kis melléképületben. Maga a kastély lakás célokra volt kiadva, így gyakorlatilag csak meg lehetett nézni azt kívülről, oszt annyi.
De hogy is alakult ez így ki?
A szokásos össze-vissza múlt vége felé, 1845 után (amikor egy nagy árvíz után a kastély és a tó hatalmas károkat szenvedett) eladták a kastélyt a gyáros Zeltnernek (az Ő nevüket viseli a kastély jelenleg is). A kastély kapcsolata fokozatosan megszakadt a külvilággal, ahogy háromszög alakban körbeépítették vasúttal (vettem észre). Az I. VH után hatalmas lakáshiány volt Nürnbergben, így a kastélyt lakás célokra igénybe vették. Miután a Zeltner család nem tudta, hogy mikor kaphatják vissza a kastélyt, eladták a kastélyt a Reichsbahn-nak (ha már körbe zárták őket). 1943-ban szinte teljesen elpusztult egy bombatámadásban, csak 1955-re építették újjá. 1981-ben Nürnberg városa megszerezte a tulajdonjogot. A kastély továbbra is lakásként működik (nem magánkastély, de nem sok minden látható). Talán nem feltétlenül kell megnézni ezt a helyet.
Vissza a főoldalra (katalógus)
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése